Nekünk a gyermekpszichológus segített

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű az oviba szoktatás, de a kezdeti nehézségek után úgy tűnt, minden rendben lesz. Az első napokban nagyon hiányolta a közelségem, ezért nem lepett meg, mikor este átkérezkedett, hogy velünk aludhasson. Ekkor vettem észre, hogy mennyire nyugtalan az álma. Egyre gyakrabban kérte, hogy az ágyunkban aludhasson, pedig ekkor már jó ideje a saját ágyában, egyedül aludt. Mikor az oviról kérdeztem, azt mondta, szereti, vannak barátai, reggelente sem tiltakozott az indulás ellen. Beszéltem a csoport óvónénijével is, aki azt mondta, hogy egyáltalán nincsenek gondok a lányommal, nincsenek magatartásproblémái, beilleszkednie is gyorsan sikerült. De végül ő javasolta, hogy ha aggaszt a kislányom viselkedése, megnyugtatásképp keressek fel egy szakembert. Így is tettem.

Első és utolsó menet a pszichológusnál

Az első alkalommal egyedül kerestem fel a gyermekpszichológust. Átbeszéltük, hogy miket vettem észre, milyen az otthoni hangulat, az óvoda. A doktornő megnyugtatott, elmondta, hogy szerinte nincs komoly probléma, de azért mindenképpen szeretne találkozni a kislányommal. Kaptunk időpontot, csak néhány napot kellett várni. A pszichológus körülbelül egyórás játékos foglalkozáson beszélgetett a lányommal, majd ismét elmondta, hogy nincs nagy baj, csak az új környezet miatti stressz okozza az alvászavart. Tanácsokat adott, amelyek segítségével mérsékelhető az óvodában szerzett új élmények miatti feszültség. A doktornő nagyon alapos volt, felhívta az óvodát is.

Végül kialakítottunk egy lefekvési menetrendet, aminek megvoltak a mindig állandó állomásai, így a kislányom is szépen meg tudott nyugodni, és fel tudott készülni az alvásra. Rövid idő alatt sikerült végleges megoldást találni a problémára.